Hívjon minket! +36 30 837 2002

Védelem költségvetést károsító bűncselekményben

Védelem költségvetést károsító bűncselekményben

A közpénzügyi, illetve a költségvetési érdekeket sértő bűncselekmények a Btk. Különös részében kerülnek szabályozására. A XXXIX. fejezetben szabályozott tényállások közül kiemelkedő jelentőséggel bír a költségvetési csalás, amelynek egységes tényállása különböző magatartásokat rendel szankcionálni. Így magában foglalja a klasszikus adócsalást - vagy más közbevételi formákat megrövidítő magatartásokat -, a jogosulatlan adó-visszaigénylést, visszatérítést, a kedvezmények jogosulatlan igénybevételét, valamint a felhasználási kötelezettség megsértését. A tényállás legfontosabb jellemzője, hogy keretdiszpozíció, ami azt jelenti, hogy a tartalmát nem büntetőjogszabályok határozzák meg, hanem más jogágak, jogterületek szabályai. Így a tényállás megítéléséhez elsősorban a pénzügyi jog egyes területeinek, az adójog, a támogatások joga stb. ismerete szükséges.

A költségvetési csalás a költségvetési források jogellenes elvonásával valósul meg. Vagyis az elkövetők vagyoni növekményre oly módon tesznek szert, hogy a megállapított befizetési kötelezettség (például adó, járulék, vám, egyéb közteher) mértékét jogellenes, szándékos (tudatos) magatartásokkal csökkentik (vagy éppen a megfizetést teljes mértékben elkerülik, vagy jogellenesen vesznek igénybe visszaigénylést, kedvezményt, visszatérítést), de úgy is megvalósítható, hogy a költségvetésből származó forrásokat a jóváhagyott céltól eltérően használnak fel.

Az adóra elkövetett bűncselekmények ítélkezési gyakorlata integrálja az adójog joganyagát, joggyakorlatát, érvrendszerét. Ezen a komplex jogi területen kikerülhetetlen a különböző szakterületek együtt gondolkodása. Az azonos cselekmény egyidejűleg az adótényállás elemeit és az adóra elkövetett bűncselekmény tényállásának (adócsalás, költségvetési csalás) az elemeit egyaránt kimeríti. Ugyanaz a magatartás egyszerre, egyidejűleg két eljárás megindítását indokolja. Mindkét eljárás feladata az adótényállás elemeinek a tisztázása (ugyanannak az adóalanynak, ugyanarra az adótárgyra elkövetett cselekményének ugyanazon adómértékre tekintettel történő értékelése, stb.).

A bűncselekmény tényállása (a kerettényállás), amely ugyanazokat a releváns tényállási elemeket tartalmazza és értékeli, mint az adótényállás. A vizsgálat a büntetőügyben ugyanazoknak a tényeknek a tisztázására és megállapítására irányul, mint az adóigazgatási eljárásban, az adóhiány okainak és összegének feltárására, tisztázására. A büntetőbíróság ítéletében megállapított tényállás ugyanazokat a tényeket is tartalmazza, mint az adóigazgatási eljárás eredményeként meghozott adóhatósági határozat és ehhez teszi hozzá a büntetőjogi többletet, amelynek a lényege a bűnösségben ragadható meg.

A különbség a két eljárás között mégsem csupán mennyiségi, hanem minőségi. E minőség pedig a két eljárás törvényben meghatározott hierarchiájából fakad, ugyanis nem egyenrangú eljárásokról van szó. Bár az adóhiány vizsgálata első lépcsőben az adóhatóságra tartozik és az adóhatóság önállóan hozza meg a döntését, a büntetőjogi felelősség vizsgálata – ez előtt, emellett, illetőleg ezt követően – önállóan – tehát adott esetben az adóigazgatási eljárástól, annak eredményétől függetlenül – történik.

A költségvetési csalás körében elkövetett bűncselekmények kapcsán rendszerint találkozunk a leplezett eszközök használatával (információs rendszer titkos megfigyelése, titkos kutatás, hely titkos megfigyelése, küldemény titkos megismerése, lehallgatás) a fedett nyomozás során. Jellemzőek a gyanúsítások, illetve a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések (az őrizet, a letartóztatás, a kutatás, a lefoglalás és a zár alá vétel), illetve a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekkel (a zár alá vétel, a tevékenység korlátozása, a pénzbírság, illetve a büntetőjogi feljegyzés a cégkivonaton) a nyílt nyomozás során.

A költségvetési csalás járulékos cselekményei a hamis magánokirat felhasználása [Btk. 345.§], illetve a pénzmosás [Btk. 399.§]. Az elkövetői kör tekintetében jellemzően gyanúsítás alá esik tettesként az ügyvezető (szinte objektíve), a pénzügyi igazgatás, a könyvelő és abban az esetben, ha színlelt szerződések felhasználásával történt a jogviszony, akkor a jogi igazgatás. Jellemző továbbá a szervezett elkövetés (a bűnszövetség, a bűnszervezet) illetve az üzletszerűség. A bűncselekmény minősítését az elkövetési érték határozza meg (a költségvetésnek okozott kár összege), ehhez, illetve az elkövetési alakzathoz igazodnak a büntetési tételek.